Erdélyben jártunk
,,Amikor kimondom ezt a szót, hogy ,,Erdély”, ebben benne van minden: a szívem, a lelkem, az agysejtjeim molekulái, mindaz, ami voltam, vagyok és leszek, tulipános bölcsőmtől a kopjafáig. Véremben van. Minden írásommal, minden beszédemmel, mindig és mindenütt Erdélyért harcoltam. Azért az Erdélyért, melyről tudom, hogy már nem lehet az enyém soha, de még lehet azoké, akik ott maradtak, szenvedtek és hűséggel kitartottak minden gyötrés, megpróbáltatás ellenére is. Minden maradék erőmmel, igyekezetemmel azért küzdök még ma is, hogy Erdély újra az legyen, ami volt: három szabad nép hazája, az Isten és ember előtti egyenlőség, a tisztesség és az emberszeretet földje.” /Vass Albert/
„Szétgurult gyöngyszemek” címmel pályázott a Mindszenti Általános Iskola 7. évfolyama egy ötnapos erdélyi kirándulásra a Határtalanul pályázat meghirdetésére.
Július elején tudtuk meg az örömteli hírt, a pályázat nyert. Mindenki izgatottan várta a szeptember 11.-ét, az indulás napját. 44 hetedikes diák (A, B, C osztályokból) osztályfőnökeikkel és egy kísérő tanárral vett részt a tanulmányi úton. Szeptember 15-én, pénteken értünk haza a tartalmas, élményekkel teli útról. Az emlékeket, tapasztalatokat fogalmazásokban örökítették meg a tanulók. Írásaikból kiderül, az erdélyi táj varázslatos szépsége, az ott élő magyarok vendégszeretete és önzetlensége, a kulturális örökségek megtekintése mély nyomot hagyott bennük, lelkükbe fogadták, életük személyes, feledhetetlen élményévé vált.
Részletek a fogalmazásokból:
Hétfő:
„…Utunk első állomása Nagyszalonta volt. Megtekinthettük egyik legnagyobb magyar költőnk, Arany János szülőházát, felelevenítettük a költőről szóló irodalmi ismereteinket. Ezután megnéztük a híres Csonka-tornyot, ahol humoros, de egyúttal tanulságos rendhagyó irodalomórán vettünk részt. Nagyváradra folytattuk utunkat, ahol a Szent László Székesegyházat jártuk be. Kolozsvár a következő állomás, ahol szinte élővé vált a történelem. Este fáradtan megérkeztünk Torockóra, ahol két éjszakát töltöttünk. Finom vacsorával vártak minket a szállásadók….”
Kedd:
„…Tordára utaztunk, ahol megnéztük a sóbányát. Tiszta volt a levegő és az óriáskereket is kipróbálhattuk. Még ezen a napon délután egy izgalmas túra következett. A Tordai-hasadékban túráztunk. Gyönyörű látványt nyújtott a táj. Este jóleső fáradtsággal értünk a szállásra….”
Szerda:
„…Bebarangoltuk Déva várát, a már olvasott Déva-legenda elevenedett meg előttünk. Délután ellátogattunk az árvaházba, ahol sajnos nem tudtunk az ott élő gyerekekkel találkozni, mert éppen tanulási idejük volt. Az árvaház vezetője beszámolt az itt élő gyerekek mindennapjairól. Átadtuk a már előre elkészített adományainkat. Boldogok voltunk, hogy jó helyre kerülnek ezek az ajándékok. Szerda este egy másik szálláshelyre mentünk, Csernakeresztúrra. Nagy szeretettel és hagyományos, jóízű ételekkel vártak bennünket. Családi házakba voltunk elszállásolva. A vendégfogadók nagyon kedvesek, figyelmesek voltak velünk….”
Csütörtök:
„…Megtekintettük Vajdahunyadvárát, a helyi vendéglátónk lánya, Renáta érdekesen mesélt a várról, a történelmi kórról, sőt, még aki jól tudott válaszolni a kérdésekre, csokit is kapott. Páratlan élmény volt a Paring-hegységbe a libegőzés. A hegyre felérve egy rendhagyó földrajzórát tartott nekünk Renáta. Később megnéztük a Boli-barlangot. A Véka-szurdokban sajnos nem bírtuk végigmenni, mert már hűs volt a patak vize, amelyben végig kellett volna haladnunk. Este focimeccset rendeztek a mindszenti és csernakeresztúri fiúk….”
Péntek:
„….A délelőttöt Bethlen Gábor szülőházában töltöttük. Történelmi totót oldottunk meg az elhangzottak alapján, meglepetésként meleg, frissen sütött péksütivel kínáltak meg bennünket. Utolsó állomásunk Arad volt ahol megkoszorúztuk az aradi vértanúk emlékhelyét. Minden helyszínen csoportkép készült rólunk. Pénteken kora este értünk haza, ahol sírva és nevetve fogadtak bennünket a szüleink, és már otthon tarthattuk a magunk kis élménybeszámolóját….”
Tamási Áron szavai örökérvényűek az erdélyi magyarság életérzéséről:
„Miénk a fény, amit lelkünkbe fogadunk; s a föld, amelyen élünk és meghalunk.”